A pályán 30 játékos rövidnadrágban és pólóban mit sem törődve az atlanti széllel. A fejükön sisak, hogy legalább ott védve legyenek a százzal feléjük száguldó gurkó labda elől. 70 perc tömény izgalom, gyors játék, törött ütők és egy öklömnyi bőrlaszti: ez a hurling.
Vasárnap voltam életem első hurling meccsén, és WOW!
A hurling egy tradicionális ír sport, ami az ország második kedvenc játéka az ír foci után. A jó hangulat, a gyors és pörgős játék mellett akaratlanul is eszembe jutott gyerekkorom meghatározó könyvélménye, ahogy a repülő bőrgolyót és az ütőket néztem. Igen, a Harry Potterre gondolok, és ha eddig nem lett volna fix, most újra megbizonyosodtam róla, hogy J.K. Rowling, bizony, rengeteget merített a HP sorozathoz az ír kultúrából. Egy újabb indok: a hurling és a kviddics kapcsolata. A kettő persze csak nyomokban hasonlít, és hajaz még egy csomó más sportra, mint a rugby-re is, de azért érzem a inspirációt, és a gugli azt mutatja, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
A játék a GAA (Gaelic Athletic Association) alá tartozik, ez a szervezet fogja össze a hagyományos ír sportokat. Mivel ezeket a sportokat nagyjából csak Írországban, vagy rokon- gaelic területeken, például Skóciában játszák, igazi különlegességek maradnak az avatatlan látogató számára, és tele vannak izgis és meglepő megoldásokkal: az ír fociban például lehet pattogtatni és kézben is vinni a labdát, a hurlingben pedig ütőkkel futkosnak egy bőrlaszti után. A GAA-ről azért szerettem volna egy kicsit megemlékezni, mert én már önmagában azt érdekesnek tartom, hogy a szervezet alá tartozó gaelic sportok a sziget legnépszerűbb játékai- stadionokat emelnek nekik és egy-egy országos döntő napján kihalnak a városok-, de a sportot űzők mégsem "hivatásosak". A játékosok gyakran másodállásban és önkéntes alapon ütik/rúgják a bőrt. Persze a jó játékosok, és a magasabb szinteken sportolók kapnak juttatásokat és vannak szponzoraik, mivel ezekre az "amatőr" játékokra több tízezren kíváncsiak élőben, és még többet követik a TV-k előtt. Maga a GAA sem egy egyszerű sportklub, még a brit uralom alatt, az ír nemzeti sportok és a tradíciók fennmaradásáért és támogatásáért hozták létre, tehát mindig is fontos szerepe volt az identitásban és a közösségépítésben. A klubhoz tartozók például sokat önkénteskédnek a saját közösségükben, és az emberek nagyon büszkék a saját hurling/ír foci csapatukra.
De! Vissza a hurling meccshez! Szóval ott vagyunk a szokásos szeles-napsütéses időben, azon morfondírozva, hogy vajon az előttünk álló 70 perces játékidő alatt megtapasztaljuk-e a fejünk felett lezajlani a négy évszakot, amikor a 30 játékos, vagyis hurler a pályára lép. Co. Meath és Co. Kerry összecsapás volt, egy nemzeti bajnokság előtti előválogató játék. Négy ilyen, másodosztályú csapat csap először össze a bajnokság előfutáraként és közülük csak egy vehet részt a májusban kezdőd All-Ireland bajnokságon.
Már csak a pályából ítélve is látni lehet, hogy nem egy egyszerű focimeccsre érkezett a sportkedvelő. Bár a pálya mérete a focihoz hasonló, a festése más. A kapu itt nem csak egy hálós részből áll, hanem a két szélső rúdja az egekbe nyúlva meghosszabbodik (a rugby-hez hasonlóan), és a játékosok hiába viselnek rövidnackót és pólót, a sisak a fejükön mutatja, hogy itt bizony nem kisasszonysport készülődik.
A hurling különlegesen jó labdaérzéket, állóképességet és pontosságot igényel, ugyanis a játékot egy öklömnyi bőrlabdával játszák. Ezt lehet dobni, rúgni, de leginkább egy lapított kanálhoz hasonlító ütővel (hurl) viszik és ütik egymásnak a labdát. A labda sebessége elérheti a 150 km/h-t is, és a játékosok kesztyű (és szemrebbenés) nélkül kapják el a feléjük száguldó lasztit a levegőben. Jól mutatja a játék erejét, hogy a tömör fa ütők közül is jó pár eltörött egy-egy koccanásban a meccs alatt…
A játék lényege, mint minden labdajátéknál, a pontszerzés: a labdát vagy a hálóba, vagy a két rúd közé kell bedobni. Ha a hálóba talál a csapat, az egy gólt ér, ami három pont. A a háló feletti, de két rúd közötti találatért egy pont jár. A pontokat és a gólokat külön számolják a meccs alatt és csak a végén váltják át őket, ha szükséges a végeredményhez. A Co. Meath- Co. Kerry meccs végeredménye pl. 3-20 - 2-17 volt, vagyis 3 gól+20 pont= 9 pont+20 pont= 29 pont vs. 2 gól+17 pont= 6 pont+17 pont=23. Vagyis Co. Meath nyert 6 ponttal. A meccs 70 perce két 35 perces félidőre oszlik, de sérülés, vagy egyéb zavar miatt itt is lehet hosszabbítás, amit a bíró határoz meg.
Mivel nem vagyok igazi szakértő, a szabályokról csak nagyvonalakban: a labdát négy lépésig lehet kézben is vinni, ez például az elkapásnál jól jön, a játékos tud vele szaladni, amíg megtalálja a pontot, ahonnan jól elütheti a labdát a társának, ezt csinálhatja a földről, vagy a levegőbe dobva is. Ha úgy dönt, hogy négy lépés után is megtartja a labdát, akkor (és ez a leglátványosabb) a lasztit az ütő végén pattogtatva viszi tovább a játékos. Szabály még, hogy a földre leesett labdát csak az ütővel lehet felszedni és aztán kézbe venni.
Mivel a labda kicsi és gyorsan repül, ezért az események is gyorsan történnek a pályán. Le a kalappal a játékosok előtt, a meccsek sokszor kemények, és ha egy ütő, vagy egy repülő labda kezet ér, az elég fájdalmas. Ennek ellenére, a sisak használata csak 2010 óta kötelező, előtte minden felszerelés nélkül, egy ütővel léptek pályára.
Budapesten több ír pubban is közvetítenek hurlinget és ír focit is a GAA csatornáján. A szezon nyár elején kezdődik, szóval akit érdekelnek az izgalmas sportok, az otthon is tudja követni őket egy jó korsó sör társaságában. Addig is, jöjjön egy kis ráhangolódás az első meccsnézésre :)
